(Forrás: MGSZH)

A szálalás a faállomány évről évre megismétlődő, állandóan folyó, szálanként történő kitermelése, melynek során a faállomány szerkezetében lényeges változás nem áll elő. Egyazon területen a vágás, a felújítás és a nevelés összekapcsolódik, tehát az így kialakult erdőnek nincs vágásterülete és vágáskora.

Az elmúlt évtizedekben Magyarország erdeit lényegében vágásos üzemmódban kezelték, néhány helyen – elsősorban a Nyugat-Dunántúlon, de elszórtan a Bakonyban is – folyt ún. rendszertelen vagy „paraszti” szálalás.

Ezek közül a legismertebb a Szentgyörgyvölgyi szálaló erdő. Ezen a vidéken a föld birtokosai ősi idők óta kis- és középbirtokosok voltak. Az erdőt szükségleteik kielégítésére használták. Erdeik tölgy-, erdeifenyő- és gyertyán-elegyes bükkösök voltak. A szántóterület növelésével az erdők területe fokozatosan csökkent. Ennek azonban határt szabott a talaj romlása és az erózió. A degradálódott talajokon a műveléssel felhagytak és újabb erdőirtással nyertek szántóterületeket. A felhagyott földeken (pionír jellegéből adódóan) az erdeifenyő települt meg. A mostoha talajviszonyokat rajta kívül az őshonos fafajok egyike sem viseli el, ezért az ősi bükkösök helyén elegyetlen erdeifenyvesek keletkeztek. A bükkösök csak az eróziós völgyekben és a falvaktól távol eső erdőkben maradtak meg. A lakosság tapasztalatból tudta, hogy a tarvágások helyén a talaj elmocsarasodik, ezért az erdőt szálalással használták. A kivágott fák helyét maga a természet pótolta, így vegyes korú, szálaló erdő jellegű állományok keletkeztek. A pionír erdeifenyvesekben újra meginduló talajfejlődés idővel lehetővé tette a lombfák betelepülését: megjelent a rezgő nyár, a nyír, majd a tölgy, a madárcseresznye, a kőris, az éger, végül a gyertyán és a bükk. Ezek első generációs törzsei növekedésben messze elmaradtak az eredeti ősi erdőtípus egyedeitől, de a talajfejlődést az eredeti állapot helyreállításának irányában segítették elő.

A kisparaszti rendszertelen szálalás biztosította az erdőgazdálkodás tartamosságát és alacsony költségszintjét, de a tulajdonos folyamatos faellátását is. Ezért napjainkban a magán-erdőgazdálkodás megerősödésekor újra egyre több létjogosultsága lesz a természetszerű erdőkben a szálalásnak.

A szálaló erdőkben rendszeres fahasználatokkal (szálalással) történik az erdőkezelés, melynek során az erdő folyamatos megújulása a kezelés jellegéből adódóan biztosított. Szálaló üzemmódnak ott van létjogosultsága, ahol a rendeltetések szempontjából kívánatos, hogy állandóan faállomány borítsa a területet és egy időben a termőhely, a fafajviszonyok és az állományszerkezet ezt lehetővé is teszi.

A szálaló erdő természetes újulatból származó, elsősorban őshonos, a termőhelyre jellemző erdőtársulás fafajaiból álló, elegyes, vegyes korú, vegyes méretű erdő (szálanként vagy csoportokban), melynek sajátos szerkezete (szálaló-szerkezet, kiscsoportos szerkezet) a természet teremtő erejének hatékony felhasználásával fenntartja az állandó erdőborítást, a folyamatos természetes felújulást és biztosítja az állandó vastagfa hozamot.

A szálaló erdő jellemzői:

• a legállékonyabb, természetes állapothoz közeli erdőalak;
• az állandó erdőborítottság miatt biztosítja az erdőklíma teljes megőrzését, a talaj védelmét, az ökoszisztéma zavartalan fejlődését;
• a termőhelyre jellemző minden fafaj felújulásához kedvező feltételeket biztosít, a szálaló erdőben a felújulás folyamatos;
• változatos szálankénti és/vagy csoportos szerkezetű;
• a teljes vegyeskorúság (csak) a szálaló erdőben valósul meg;
• folytonos a koreloszlás, illetve az átmérőeloszlás, a megjelenő újulat csoportokban lezajló természetes kiválasztódás a jó minőségű fák kialakulásának a legbiztosabb alapja;
• a teljes élettér (időben és térben) kihasználás biztosítja az állandó vastagfa hozamot;
• szálaló erdőben az átlag- és folyónövedék közötti különbség eltűnik és közel állandó nagyságú növedéket biztosít;
• a biológiai sokféleséget javító és az erdő működőképességét segítő holtfa (őshonos fafajokból) is jelen van változatos formában és jelentős mennyiségben.

A szálalás végeredményben olyan erdőgazdálkodási eljárás, amely leginkább kielégíti a természetközeli erdőgazdálkodás ismérveit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.