Fahibák

 

A fahibák - szabályostól eltérő alakot, felépítést, szöveti szerkezetet jelentenek, melyek csökkentik a faanyag használati értékét.

A kitermelt és kereskedelembe, feldolgozásra kerülő faanyag (rönk, fűrészáru) minőségét, felhasználhatóságát – a méretei mellett – elsősorban a különböző fahibák határozzák, meg. A fahiba alatt a normálistól eltérő alaki és szöveti tulajdonságokat értjük, ezek egyrészt a növekedési folyamatokban alakulnak ki, másrészt különböző abiotikus és biotikus károsítások hatására. Ezek a fahibák a keletkezésük módja és morfológiai megjelenésük alapján is nagyon sajátosak, ugyanakkor több fogalom esetében még a szakmai terminológia sem egységes. Így a hazai és nemzetközi fakeresedelemben a legnagyobb gondot a fahibák megfelelő értelmezése okozza.

 

A fahibák csoportosítása

 

1. Az élő fán keletkezett fahibák

 

a. A törzs alaki hibái

- görbeség

- sudarlósság

- tővastagodás (terpeszesség), bordás növés (ormosság)

- villásodás

 

b. A fatest rendellenes szerkezetéből származó hibák

 

- évgyűrűhibák: egyenlőtlen évgyűrűszélesség, évgyűrűtorzulás, külpontosság, álévgyűrű

- rostlefutási rendellenességek: csavarodottság, hullámosság, fodrosság, gyantatáska, csomorosság, golyvásodás

- ághelyek hibái: rózsa, kínai bajusz, vakcsomó, tölcsér

- sérülések okozta rendellenességek: benövések

 

c. Külső hatásokra keletkezett fahibák

 

- időjárás okozta fahibák: héjaszás, elszáradás, nyomott fa, holdgyűrű, repedések, törés, villámkár, tűzkár

- gombák okozta fahibák: kékülés, korhadás (álgeszt)

- állatok, emberek okozta fahibák: kéreghántás, rovarrágás, emberi mulasztás okozta tűz, sebzés, helytelen erdőművelési beavatkozás

 

2. A kitermelt faanyagon létrejövő fahibák

 

 - légköri hatások okozta fahibák: vízvesztés okozta repedés

-  gombák okozta károk: felületi elszíneződés, kékülés, fülledés, korhadás

- rovarok okozta károsítás: (harmadlagos károsítók rágása) cincérek, kopogóbogarak, farágóbogár-félék, farontó lepkék, fadarazsak

- ember okozta károk: szakszerűtlen fafeldolgozás (beégés)

 

A fa alaki tulajdonságai

 

A fa három fő részből áll: gyökérzet, fatörzs, korona. A három rész egymáshoz való viszonya változó.

A három rész viszonyát meghatározza:

 

–        Kor

–        Faj

–        Termőhely

–        Erdőművelési mód

 

A fák külső megjelenése lehet:

 

–        Sudár (LF, VF)

–        Terebélyes

 

A fák csoportosítása magasság szerint:

 

–        Magas (LF, VF, B, T, CS)

–        Középmagas (K, J, NY, H)

–        Alacsony (GY, A, É, FÜ)

 

 

 

 

Az ideális törzs jellemzői

 

–        Egyenes, hengeres alakú, széles, magas törzs

–        Egészséges, ágmentes, finom szövet (pl. lombfák 6mm-nél keskenyebb évgy.)

–        A törzs hossztengelyében elhelyezkedő korona súlypont

–        Megfelelő ágtisztaság

 

 

A fa alaki hibái

 

•         Görbeség

–        (síkgörbe, térgörbe)

–        (öröklött, szerzett)

–        Öröklött: pl. VF kard alakú íve. Szerzett: egyenlőtlen fény, hő és szél hatására.

–        mérése (a legmélyebb részen)

 

 

•        

 

 

 

Sudarlósság

–        (1cm/fm-től)

 

•         Tővastagodás, ormosság

–        (korong alakú, bordás)

–        A bordásság oka az évgyűrűszerkezetből, vagy a bélsugarak egyenlőtlen fejlődése okozza.

 

•         Villásodás

–        ikertörzs

–        (kettős bél)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.