A fa felépítése

Forrás: tankönyv,  Dr. Veperdi Gábor Erdőbecsléstan jegyzete.  stb.

A fa fő részei

A fa teste három fő részre tagolódik: a törzsre, az ágakat tartalmazó koronára és a gyökérzetre.

A törzs a fa legértékesebb, faanyagban leggazdagabb része. Az ágak többnyire szabálytalan, elágazó, sokszorosan görbülő formájúak, és ennél a tulajdonságuknál fogva is elütnek a törzstől, melyet rendszerint a szabályos, egyenes növekedés jellemez. A felső, ágas részét a fa koronájának nevezzük. A korona nemcsak az ágakat magukat, hanem a törzsnek azt a részét is magába foglalja, amelyből az ágak erednek.

A korona első élő ágaitól számítjuk a koronakezdetet. A fatörzs egyik kitüntetett része: a mellmagasság, a talajfelszíntől számított 1,3 méteres magasság, ugyanis itt mérjük a törzs átmérőjét.

A talajfelszín és a fa csúcsa közötti függőleges távolság: a fa magassága.

A fa anyagának makroszkópos jellegzetességei: 

Évgyűrűk. A mérsékelt övi fák mindhárom metszetén felismerhetők, kialakulásukat az évszakok váltakozása okozza. Leginkább a bütümetszeten szembetűnők, mint a bél körüli koncentrikus körök vagy ellipszisek. Az évgyűrűben két pászta különíthető el: a tavaszi vagy korai pászta a tavasszal, az intenzívebb tápanyagfelvétel idején képződött, lazább szövetekből áll, a nyáron létrejött „őszi” vagy kései pászta ennél tömörebb. A sugármetszeten az évgyűrűk párhuzamos vonalakként, a húrmetszeten parabolikus vagy szabálytalan görbékként látszanak. A trópusi fafajoknak nincsenek évgyűrűik, de a csapadékosabb és szárazabb időszakok váltakozása gyakran azokhoz hasonló növekedési zónákat hoz létre.

Edények, tracheák vagy pórusok. Ha szemmel látható méretűek, akkor a bütümetszeten apró likacsokként, a sugár- és húrmetszeten finom hosszirányú karcok, árkok formájában jelentkeznek. Az edényeket gyakran tilliszek vagy színes mézgaanyagok töltik ki. Állhatnak egyesével, ikerpórust vagy likacssugarat alkotva. Ha a korai pászta edényei feltűnően nagyobb átmérőjűek, mint a kései pásztáé, akkor likacsgyűrűt alkotnak. Ilyenkor gyűrűs likacsú, ellenkező esetben szórt likacsú fáról beszélünk. Az edények gyakran túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel láthassuk őket.

Gyantajáratok. A gyanta vízben oldhatatlan, amorf váladékanyag, és általában a sejteken kívüli gyantajáratokban található. A bütümetszeten ezek apró pontokk, többnyire a kései pásztában. A gyantatáska több gyantajárat összeolvadásával, a szövetek feloldódásával alakul ki az évgyűrűvel párhuzamosan – szélessége néhány milliméter, hossza több centiméter lehet.

Bélsugarak. Ha szemmel látható méretűek, akkor a keresztmetszeten a középpontból sugárszerűen szétágazó finom vonalaknak látjuk őket, a sugármetszeten fényes, vonalas, a rostirányra merőleges csíkos rajzolatokként, kisebb vagy nagyobb bélsugártükrökként, a húrmetszeten orsó alakú rövid vonalkákként. Színük a fa alapszínénél világosabb, vele azonos, vagy sötéteb is lehet. Állhatnak egyedül vagy halmozottan, az évgyűrűk határán megvastagodhatnak.

Parenchimák. A környező szöveteknél világosabb színükkel különülhetnek el a bütümetszeten. Különböző helyeken, sokféle elrendezésben csoportosulhatnak.

Geszt és szíjács. Az élő fa növekedése során a belül elhelyezkedő évgyűrűk szöveteit fokozatosan kikapcsolja az életműködésből. Ezekbe a szövetekbe tartósító anyagok, lignin, fagumi, csersav, festékanyag, ásványi sók épülnek be, és kizárólag mechanikai, tartó funkciójuk marad meg. A fatestnek ez a része a geszt. Az ezt körülvevő, a kéregig tartó, a fa életfolyamataiban még részt vevő szövetek összessége a szíjács. A geszt legtöbbször sötétebb, mint a szíjács; határvonaluk általában egy évgyűrű, a két rész átmenete lehet éles vagy fokozatos. A geszt kiterjedése az egyes fafajokra jellemző tulajdonság. A kitermelt faanyagban a geszthez hasonlóan nyilván a szíjács is elhal, de mivel ebbe nem épülnek be a gesztet tartóssá tevő anyagok, faanyagként a szíjács illetve a széles szíjácsú fák gyakran gyengébb minőségűek, mint a geszt, a széles gesztű fák.

A fa metszetei:

• keresztmetszet
• sugármetszet
• húrmetszet

A fa sejtjei és szövetei

Az élő növényi sejt alkotórészei két csoportba oszthatók:

1. élő sejtalkotók (aktív részek)

A sejt élő anyaga a protoplazma, mely a következő részekből áll:

• - sejtplazma (citoplazma)
• - sejtmag (nukleusz)
• - színtestek (plasztiszok)
• - sejtszervecskék (sejtorganellumok)

2. élettelen sejtalkotók (passzív részek).

Az élettelen sejtalkotókat az élő sejtalkotók életműködéseik során állítják elő. Ezek a következők:

•   - sejtfal (membrán)
•   - zárványok
•   - sejtüreg és sejtnedv

Az egyforma származású, felépítésű és működésű sejtek összessége alkotja a szövetet. Működésük szerint a következő főbb szövettípusokról beszélhetünk:

Osztódószövet

            csúcsmerisztémák

            kambium

Állandósult szövetek

bőrszövet

asszimiláló szövet

szállítószövet

szilárdítószövet

raktározó szövetek

kiválasztó- és váladéktartó szövetek

Az osztódószövetek a faanyag hossz- és keresztirányú növekedését teszik lehetővé, ez a kambium és csúcsmerisztéma feladata.

A bőrszövetrendszer a száras növények testfelületét borító és védő sejtcsoportok összessége.

Az asszimiláló szövetekben mennek végbe a növények legfontosabb életfolyamatai: fotoszintézis, tápanyagkészítés.

A szállítószövetek végzik a víz, illetve az ásványi anyagok, szerves anyagok szállítását. A fatest a víz, és a vízben oldott szervetlen anyagok transzportját végzik lentről felfelé, a gyökerektől a levelek irányába. A háncstest szállító szövetei a rostacsövek, melyek a fotoszintézis során képződött tápanyagok transzportját végzik fentről lefele, a levelektől a gyökerek irányába.

A farész sejtjei különböző méretűek, alakúak, felépítésűek, a faelemek ezekből és ezek egymásba kapcsolódásaiból keletkeznek:

• Tracheida, vízszállító sejt. A végein kihegyesedő, hosszúkás, vízszállítást végző, egyetlen sejtből álló elem. Kialakulása után sejtplazmája felszívódik, élettelen.
• Trachea,  edény. Egymás után elhelyezkedő megnyúlt, tág üregű sejtekből alakul ki úgy, hogy azok elválasztó falai felszívódnak vagy perforálódnak, a sejtek elhalnak. Az így létrejövő csövecske az élő fában a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat szállítja a gyökerektől a levelekhez.
• Faparenchima, eredetileg a fa szövetrendszerének élő, sejtplazmát tartalmazó, kész tápanyagokat továbbító és raktározó eleme. Vékony falú, nagy üregű sejt: ebben állítja elő a fa a színezőanyagokat, alkaloidákat, illóanyagokat, olajokat, kristályos ásványi anyagokat. Sok fehérjét tartalmaz, ezért ez a farontó gombák támadásának fő célpontja.
• Farost, erősen vastagodott falú, szűk üregű, hosszúkás, a végein kihegyesedő faelem. Kialakulása után a sejtplazmája felszívódik, élettelen. Szilárdító feladata van.

A fentieken kívül léteznek még átmeneti elemek, mint az edényszerű tracheida, a rostszerű tracheida, a tracheidaszerű edény, a pótlórost, a rekeszes rost.

A bélsugarak vékony falú parenchimatikus sejtjei az élő fában sugárirányban szállítják, raktározzák a tápanyagokat. Minden fatestben megtalálhatók.

A fafajok csoportosítása kéreg, geszt és szíjács, valamint az edények jellemzői alapján

Kéreg vastagsága szerint:

Vékony kérgűek: B, GY, J, CSNY, PL, LF, JF

Vastag kérgűek: T, CS, NY, A, AD, VG

Geszt és szijács viszonya, jellemzője alapján

-kettős színű, keskeny szijácsú

            SZG, EP, A, T, CSNY, FÜ, VF

-kettős színű, közepes szijácsú

            CS, SZ, NNY, FRNY, EF

-egyszínű, közepes szijácsú

            B, J, H, P, BABE, VG, LF, JF

-kettős színű, széles szijácsú

            FF, K, FTNY, FD, BF, AL

-egyszínű, széles szijácsú

            GY, RNY, NYI, É, KT

Edények elhelyezkedése

o       gyűrűslikacsú (T, CS, A, SZ, K, CSNY)

o       szórtlikacsú (B, GY, J, É stb.)

A fa kémiai alkotórészei

A fa főbb elemei:

•         - szén 50%

•         - hidrogén 6%

•         - oxigén 43%

•         - egyéb 1% (nitrogén, hamualkotórészek)

További jellemző alkotók:

Cellulóz

      A sejtek fala cellulózból épül fel. A cellulóz láncmolekulái fonalakká, majd kötegekké egyesülnek: a cellulózmolekulák micellákká, ezek mikrofibrillákká, ezek pedig lamellákká egyesülnek. A lamellák rétegeiből áll a sejtfal. Az elfásodás, öregedés során különféle anyagok épülnek a cellulóz sejtjei közé, pl. lignin.

Lignin

     A cellulózsejtek közötti üregeket telítő, merevítő anyagok töltik ki. Egyikük a lignin, egy bonyolult kémiai anyag. A cellulóz-hemicellulóz váz teljes kialakulása után épül be a sejtfal interfibrilláris üregeibe. Ezt a folyamatot lignifikációnak (elfásodásnak) nevezzük, és fontos szerepet tölt be a faanyag tulajdonságainak alakulásában. 15-35%-ban alkotja a fatestet, nagyobb mennyiségben a tűlevelűek szerkezetében. A lignin bonyolult szerkezetű aromás vegyület. Felépítése nem kristályos, hanem amorf, térben hálózatos. Levegőn sárgul, törékennyé válik

         (A cellulóz-lignin aránya a különböző fafajoknál igen változatos)

Hemicellulózok ( pl. pentozán)

A hemicellulóz a cellulózkísérő anyagok gyűjtőneve. Kémiai felépítésük hasonló a cellulózhoz.

A pentozán bizonyos fafajoknál nagyobb mennyiségben fordul elő (pl. cser). A pentozán furfurolgyártás alapja, igen sokoldalúan használható /műgyanta, kenőolaj, nejlon, konzerváló, fertőtlenítő/

Hamualkotórészek

•         Ca (75-80%), K, Mg, P, S, Fe, Na, Al, Si, Cl oxidjai

Egyéb, fában előforduló anyagok

Gesztesítő anyagok

•       Olajok, gyanták, cserzőanyagok, különböző hatóanyagok, színező-, festékanyagok, gumianyagok

Fanedv

•         Az élő fa 50%-a

•         Tartalmaz:        szervetlen anyagokat

szabadvíz (sejtben), kötött víz (sejtfalak körül)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.