Az időjárás okozta fahibák

 

 

A légkör közvetlenül, vagy közvetve befolyásolja a fa tulajdonságait. A hőmérséklet, és a relatív páratartalom pl. befolyásolja a fa vízmennyiségét, de a légkör még számos fahibát okozhat, melyek a következőek:

 

Héjaszás

A fa hirtelen szabad állásba kerül és közvetlen napsugárzás éri a kérgét, melytől az elhal, felrepedezik és lehull. A héjaszás sima kérgű fáknál jelentkezik, pl. B, GY, LF, H, J. Erdőszegély kialakításával megelőzhetjük.

 

Elszáradás

 

Meleg, csapadéktalan nyarakon bekövetkezett tövön száradás.

 

Nyomott fa, vaseresség

 

Fenyőknél alakul ki az évgyűrűk belsejében jelentkező igen sűrű vörösesbarna szövetrész (melyek színét a rendkívül széles késői pászták okozzák). Általában a külpontos törzsek nyomott oldalán keletkezik. A nyomottfa könnyen felismerhető a luc- és jegenyefenyőknél, de a színes gesztű, és a nagy későipászta arányú fafajoknál (pl. a vörös-, erdei-, feketefenyő) megállapítása nehézséget okozhat. Mérése a kiterjedés területének meghatározásával történik, és kifejezhető %-ban is a teljes felülethez viszonyítva.

A nyomottfa kb. 10 %-kal kevesebb cellulózt tartalmaz, jelentősen megnő a lignin részaránya, s ezzel függ össze vöröses színe. A nyomottfa sűrűbb, kevésbé rugalmas, és így mechanikai megmunkálása nehezebb. A fatestben belső feszültségek alakulnak ki: különösen a rostirányú zsugorodás növekszik, ez hosszirányú vetemedést okoz.

Korai egyenletes korona kialakítással és szakszerű, zárt erdőneveléssel a reakciófa képződése mérsékelhető. A faállomány megfelelő fafaji összeállítása a helyi viszonyok (szélhatás, hónyomás) figyelembevételével (pl. fenyő és lombelegyes állományok létesítése).

 

Holdgyűrű

Nagy hideg hatására a tölgyek és a VF gesztjében világosbarna évgyűrű jön létre. Ez a gyűrű könnyen repedezik és gyűrűsen le is válhat a többi évgyűrűről.

 

Repedések

 

A törzs belsejében található bél- és gyűrűs repedések.

Bélrepedés alatt a béltől kiinduló sugárirányú repedéseket értjük. 

A bél- vagy sugárirányú repedés a béltől kiinduló sugárirányú, a fa hossztengelyének irányában jelentős kiterjedésű repedés. Élő fában keletkezik és a kitermelés után mérete jelentősen megnövekszik. Az egyszerű bélrepedés (gesztrepedés) a hengeres faanyag bütüjén egysíkban elhelyezkedő, egy vagy két repedésből álló sugárirányú repedés. Az összetett (csillagos) bélrepedés a hengeres faanyag bütüjén különböző síkban kialakult, több repedés. Méreteiket illetően a bélrepedések általában keskenyek és rövidek, esetenként azonban sugárirányban a geszt és a szíjács határát is elérhetik, hosszúságban pedig a bütütől akár több méter hosszban is húzódhatnak.

 

A bélrepedések mennyiségüktől függően csökkentik a hengeresfa-választékok értékét. Jelentőségüket fokozza, hogy a tárolási, gőzölési, szárítási folyamatokban méretük lényegesen megnőhet.

A repedések ellen bizonyos mértékű védelmet nyújt a kezdődő repedések „S” kapcsozása.

A gyűrűs elválás a bütün az évgyűrűrétegek között keletkezett repedés.

Élő fában keletkezik és kitermelés után, a száradás következtében mérete jelentősen megnövekszik. A szijács és a geszt határán keletkező repedés a „gesztelválás”. A bélkörüli 3-6 évgyűrűt magába foglaló gyűrűselválás pedig a „bélelválás”. A gyűrűs elválások kialakulása olykor nemcsak a növekedési feszültségekkel, az évgyűrűszélesség változásaival és a szélhatásokkal áll összefüggésben, hanem kezdődő bélkorhadással, álévgyűrűkkel és belső szijáccsal is.

Fagyrepedés a hengeres faválaszték jelentős hosszúságára kiterjedő sugárirányú palástrepedés, amely a szijács felöl a bél felé, és a fa hossztengelyének irányában terjed. A fagyrepedést a fában található víz fagyása okozza térfogatának növekedésével. CS, T, SZ, K, VG, J, FD fajok jellemző fahibája

 

Törés

 

Hótörés, zúzmaratörés során nagy károk keletkezhetnek. Főleg fenyőknél fordul elő, mivel a lombokra rakódó hó tömege több tonna is lehet.

 

Villámkár

 

A becsapódó villám megrepeszti, roncsolja a törzset. A sérülést gombafertőzés követi.

 

Tűzkár

A tűz súlyos károkat okozhat, egész állományokat pusztíthat el. Alomtűz esetében a száraz levelek égnek el a talajon. A koronatűz  főleg fenyőknél fordul elő.

 

 

A korhadás

 

A korhadás a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége.

A fatest legnagyobb hibája. A károsítás 3 alaptípusa: barna, lágy, valamint fehér korhadás.

A barna (vörös, reves) korhadás minden fafajnál előfordul, a gesztben és szijácsban egyaránt, de gyakoribb a fenyőkben. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz kerül lebontásra. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkok, foltok formájában jelentkezik. Később az anyag megbarnul, majd kocka alakú darabokra esik széjjel (a barna szint a visszamaradó lignin adja).

A lágy (nedves) korhadás az erősen nedves faanyagoknál jelentkezik. Valójában a barna korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag barnulása. Sokáig észrevehetetlen, később a fatest felszínének meglágyulásával érzékelhető.

A fehér (maró, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. Így átmenetileg megmaradó cellulózváz miatt a fatest fehéres-szürkés, fehéres-sárgás lesz. A későbbi állapotban a cellulózok és a hemicellulózok is lebontásra kerülnek és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.

 

 

A fülledés

 

A fülledés a fatest szijácsrészének gombás elszíneződése, ami azonban folytatólagos korhadással jár együtt.

 

 

 

A fülledés a lombos fafajokra jellemző, színben eltérő (barnás, vöröses, fehér, fekete) csíkokkal, foltokkal valamint tilliszképződéssel jár együtt. A törzs tengelyével párhuzamosan terjed, és előrehaladottabb stádiumban fellépnek a korhasztó gombák, s így a szilárdsági tulajdonságok jelentősen csökkennek. Elsősorban szórtlikacsú fafajokra jellemző fahiba. A fülledési folyamat megindulásához elegendő már 10-15 % nedvességvesztés, és 10-30 ^oC közötti hőmérséklet.

A fülledésnek 3 fő stádiuma van:

·                az első szakaszban kisebb-nagyobb halványszürkés vagy lilásbarna foltok (pontok) keletkeznek. Jellemző e szakaszra a tilliszképződés; (4 % a kihozatali veszteség)

·                a második szakaszban a kisebb pontok (foltok) nagyobb kiterjedésű barnás, szürkésbarna elszíneződésekbe olvadnak össze; (28 % a kihozatali veszteség)

·                a harmadik szakaszban kezdődik meg az elszíneződött részek erős kifehéredése, éles fekete vonalakkal határolt fehér-, sárgásszürke, csiszolt márványfelülethez hasonló rajzolat mutatkozik a vágáslapon. A márványosan fülledt anyagban már előrehaladt a sejtfalak elbomlása. A fülledés ekkor már átmegy korhadásba. (56 % a kihozatali veszteség)

Az ipari feldolgozásban a bükknél van kiemelt szerepe, de fülledékeny a gyertyán, nyír, nyárak, juharok, hársak stb. fája is. Legkorábban április végén, májusban megkezdődik a bükk fülledése, ezt követi a gyertyán, majd júniusban a hárs, éger, nyír. A nyárak fülledésének kezdeti tünetei csak július-augusztusban jelentkeznek. A fülledt faanyag ipari felhasználhatóságát döntően a károsodási folyamat előrehaladottsága határozza meg. A fülledés gyorsan halad előre a törzs hossza mentén (havonta kb. 30 cm).

Megelőzésének módszerei:

 - ősz végi, téli fakitermelés;

- az erdőből, felkészítő telepekről való gyors kiszállítás, mielőbbi feldolgozás;

- a technológiai okokból elkerülhetetlen tárolásoknál (fűrész-, lemezüzemek rönkterein) a tavaszi, nyári időszakban biztosítani kell a rönkvédelmet (pl. permetezés vagy víz alatti tárolás, bütükezelés);

- a fűrészelt faanyag azonnali szellős (hézagléces) máglyázása.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.