Fahibák

 

A fahibák - szabályostól eltérő alakot, felépítést, szöveti szerkezetet jelentenek, melyek csökkentik a faanyag használati értékét.

 

A kitermelt és kereskedelembe, feldolgozásra kerülő faanyag (rönk, fűrészáru) minőségét, felhasználhatóságát – a méretei mellett – elsősorban a különböző fahibák határozzák, meg. A fahiba alatt a normálistól eltérő alaki és szöveti tulajdonságokat értjük, ezek egyrészt a növekedési folyamatokban alakulnak ki, másrészt különböző abiotikus és biotikus károsítások hatására. Ezek a fahibák a keletkezésük módja és morfológiai megjelenésük alapján is nagyon sajátosak, ugyanakkor több fogalom esetében még a szakmai terminológia sem egységes. Így a hazai és nemzetközi fakeresedelemben a legnagyobb gondot a fahibák megfelelő értelmezése okozza.

 

A fahibák csoportosítása

 

1. Az élő fán keletkezett fahibák

 

a. A törzs alaki hibái

- görbeség

- sudarlósság

- tővastagodás, bodás növés (ormosság)

- villásodás

 

b. A fatest rendellenes szerkezetéből származó hibák

 

- évgyűrűhibák: egyenlőtlen évgyűrűszélesség, évgyűrűtorzulás, külpontosság, álévgyűrű

- rostlefutási rendellenességek: csavarodottság, hullámosság, fodrosság, gyantatáska, csomorosság, golyvásodás

- ághelyek hibái: rózsa, kínai bajusz, vakcsomó, tölcsér

- sérülések okozta rendellenességek: benövések

 

c. Külső hatásokra keletkezett fahibák

 

- időjárás okozta fahibák: héjaszás, elszáradás, nyomott fa, holdgyűrű, repedések, törés, villámkár, tűzkár

- gombák okozta fahibák: kékülés, korhadás (álgeszt)

- állatok, emberek okozta fahibák: kéreghántás, rovarrágás, emberi mulasztás okozta tűz, sebzés, helytelen erdőművelési beavatkozás

 

2. A kitermelt faanyagon létrejövő fahibák

 

 - légköri hatások okozta fahibák: vízvesztés okozta repedés

-  gombák okozta károk: felületi elszíneződés, kékülés, fülledés, korhadás

- rovarok okozta károsítás: (harmadlagos károsítók rágása) cincérek, kopogóbogarak, farágóbogár-félék, farontó lepkék, fadarazsak

- ember okozta károk:szakszerűtlen fafeldolgozás (beégés)

 

 

Az évgyűrűhibák

 

–        Egyenlőtlen évgyűrűszélesség (számtalan oka lehet)

–        Évgyűrűtorzulás (sérülések környékén alakul ki)

–        Külpontosság (a bél nem a mértani középpontban van; egyoldalú külső hatás hozza létre)

–        Álévgyűrű (két korai pászta alakul ki rovarrágás, fagy, vagy tűz következtében)

 

 

Rostlefutási rendellenességek

 

–        Csavarodottság (a rostok nem párhuzamosak a fa hossztengelyével; mérése:  csavarodás szögét mérjük 1m-en, kifejezhetjük  %-ban is)

–        Ágak okozta rendellenességek

–        Hullámosság

–        Síkgörbe rostok

–        J, K, D, É, GY

–        Ágképződés, egyoldalú igénybevétel, szél

–        Fodrosság

–        Térgörbe rostok

–        J, K (fodrosjuhar, haboskőris)

–        Belső szerkezet okozta rendellenességek

–        Gyantatáska (szélnyomás, szakadás okozta repedésekbe gyanta gyülemlik)

–        Csomorosság (fodrosság, melynek oka: alvó rügyek megindulása, összenövése; gyakori a FTNY, J, SZ)

–        Golyvásodás (rákos daganat)

 

 

 

Az ághelyek fahibái

 

 

Az ágak a törzshöz hasonlóan évgyűrűket fejlesztenek, melyek összenőnek a törzs évgyűrűszerkezetével. Ez a szoros, szerves kapcsolat az ág elhalásával megszűnik. A fa növekedése során az alul elhelyezkedő ágak sorra elhalnak. Az elhalt ágakat gombák támadják meg, megindul a korhadás, míg végül az ág letörik. A visszamaradó csonkot a fa igyekszik benőni. Ehhez általában 1-2 évre van szükség. Ha azonban az ág vastag volt és a csonk elég hosszú, akkor a fa nem tudja ilyen rövid idő alatt benőni az ághelyet. A farontó gombák behatolnak a fába és lefelé haladva korhadást okoznak. Előfordulhat, hogy közben a fa benövi a sebet, de a korhadás a fa belsejében fennmarad. Ha nem tudja a fa benőni az ágtövet, egy nyílt tölcsér alakú korhadás alakul ki a törzsön.

 

Ággöcs

 

Az ággöcs a fa szövetében elhelyezkedő ágrész, melynek nagysága, alakja, egészségi állapota, színe változó, de minden esetben önálló évgyűrűszerkezettel rendelkezik.

 

Befolyásoló tényezők:

-         ágak száma, nagysága

-         ágtisztulás (B- gyors, F- lassú)

-         szabad, vagy zárt állás

 

Göcsök osztályozása

 

–        Méret

 

•         7 mm-ig              tűgöcs

•         8-20 mm-ig         kis göcs

•         21-40 mm-ig       közepes göcs

•         41 mm-ig            nagy göcs

 

 

 

–        Elhelyezkedés

 

Egyedül álló

Csoportban álló

 

Keresztgöcs (bélből indul ki)

Fattyúhajtásból eredő (felületen)

 

–        Környező szövethez való viszony

 

Jól benőtt

Kihulló

 

–        Alak

 

Kör

Ovális

 

–        Egészségi állapot

 

Egészséges

Beteg

 

–        Ághelyek megjelenési formái

 

Rózsa - Vékony ágtő benövése, ahol a kérgen 2-3 cm-es rajzolat látszik. Általában egészséges.

 

Kínai bajusz – Kéregfeltüremlés. Az ág benövése után kéregrajzolat jelzi az ág helyét. Lapos bajusz mélyebb ághelyet takar, és nagyobb korhadást takarhat.

 

Vakcsomó – Nagyméretű ág benövésekor keletkező nagy ágdudor, mely általában korhadást takar.

 

Tölcsér – Olyan korhadó ághely, melyet a fa nem tus benőni. Általában mély korhadás jelentkezik, melyből odú keletkezhet.

 

 

Jelentősége

 

Az ággöcs megbontja a fa szöveti szerkezetét, csökkenti a szilárdságát. A göcs környékén mindig hullámos, vagy fodros a szövet.

 

Az erdőnevelés szakszerűsége jelentősen hozzájárulhat a nagyobb göcsmentes résszel rendelkező, ágtiszta törzsek kialakulásához. Az ágak száma zárt állományban nevelt fáknál kisebb, de csökkenthető második lombkoronaszint létesítésével, nyeséssel is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.