Főoldal Használat Földméréstan Rendezés Védelem RSS

Forrás: tankönyv, MGSZH erdővagyonról szóló kiadványa stb.

1. Az erdő hármas szerepe, az erdőhasználat Magyarországon

Az emberiség és az erdők

A faanyagot az ember ősidők óta használja, így elmondhatjuk, hogy az erdő használata egyidős az emberiséggel. Ez a régi korokban annyit jelentett, hogy mindenki kivágta a maga számára szükséges fát. Az idő során a bányászat, vasút stb. fejlődésével az erdő használata erdőirtássá cseperedett. Tudósok becslése szerint 3-4 ezer évvel ezelőtt a Föld szárazföldi területének 2/3-a erdő lehetett. Az emberiség történelme folyamán elkövetett mérhetetlen mennyiségű erdőpusztítás káros következményei mindenütt jelen vannak. Pl. a dalmát tengerpart valamikori erdőségei egyszer s mindenkorra eltűntek, amikor a fakitermelést követő talajpusztulás véget vetett a fás vegetációnak.

 

 

1972-ben, a Római Klub, Rómában tartott összejövetelén megállapította, hogy az emberiség jövőjét alapvetően 5 nagy probléma fenyegeti:

  • 1. a lakosság tiszta levegővel, vízzel, élelmiszerrel való ellátásának nehézsége
  • 2. az energiahordozók kimerülése
  • 3. növekvő szennyeződés
  • 4. üvegházhatás
  • 5. környezeti rendszerek zsugorodása

A Föld népessége 2011-ben 7 milliárd fő, ez 2045-re akár a 9 milliárdot is elérheti. Eközben fogy a talajvíz és a termőföld, pusztul a világ halállománya, és csaknem egymilliárd embernek nincs mit ennie. Néhány évtizeden belül újabb 2 milliárd éhező lesz a Földön, főként a szegény országokban. Milliárdok próbálnak kijutni a nyomorból, pillanatnyi megélhetésük érdekében irtják az erdőt, égetik a szenet és az olajat, használják a műtrágyát és egyéb vegyszereket, rohamosan fogynak bolygónk természeti kincsei. A klasszikus energiahordozók a szén, kőolaj, földgáz és a fa, melyek közül az első 3 vészesen fogyóban van. A fosszilis hordozók (a kőolaj, a földgáz, a szén) valójában napkonzervek. Az élő szervezetek, a növények által évmilliók alatt megkötött napenergia további évmilliók alatt besűrűsödött. Ezt a nagyon lassan felhalmozott készletet használtuk el mi földtörténeti léptékkel egy szempillantás, úgy 150 év alatt. Óriási szerencsénk volt az olajjal, hiszen könnyen bányászható, nagy energiasűrűségű, a feldolgozása, szállítása sem bonyolult, és az energiatartalma is elég egyszerűen kinyerhető. Nem csoda, hogy robbanásszerű technikai-társadalmi fejlődés bontakozott ki az általa biztosított energiára építve. Ezt nem könnyű helyettesíteni, olyannyira nem, hogy úgy tűnik, egyelőre nincs is mivel. A szél, a víz és a napsugárzás energiatartalmából a jelenlegi technológiákkal nem tudunk hatalmas mennyiséget hasznosítani, forradalmian új eljárás pedig nincs a láthatáron. Növényekből üzemanyagot készíteni valójában hatalmas pazarlás, értékes területeket vonnánk el ugyanis az élelmiszer-termelés elől. A felsorolt energiafajták nagy része hasznos forrás, és nagy szükség lesz rájuk egy vélhetően eljövő átmeneti időszakban, de nem tudják helyettesíteni a fosszilis hordozókat. Egy háztartás energiaigényét például már ma is biztosítani lehet nap- és szélenergiával, de a társadalom energiaigényéhez mérten ezek a források elégtelenek.

A fával legalább annyiban szerencsénk van, hogy újratermelhető energiahordozó, de sokkal értékesebb annál, mintsem eltüzelése legyen a cél.

Végtelenségig sorolhatnánk, az erdőirtástól a tengerek túlhalászásán és a természeti élőhelyek drasztikus zsugorodásán át a globális felmelegedésig. Ez utóbbi is nagy valószínűséggel az emberi tevékenység következménye: az évmilliók alatt a föld alá temetődött, a növények által kivont szenet visszajuttattuk a légkörbe, márpedig a szén-dioxid üvegházhatású gáz. A Napból érkező energia különböző rövidhullámú elektromágneses sugárzások formájában éri el a légkör külső határát, majd könnyedén áthalad rajta és felmelegíti a felszíni anyagokat. A melegedő felszín viszont hosszúhullámú hősugárzást bocsát ki, s ennek jelentős része visszaverődik az üvegházhatású gázok (főként szén-dioxid, metán, vízgőz) molekuláiról, vagyis a Föld energiarendszerében reked. Ez a mechanizmus a természetes üvegházhatás, amely nélkül bolygónk átlaghőmérséklete a jelenlegi +15°C helyett kb. -20°C lenne. Az üvegházhatás mértéke számos dologtól függ: mindenekelőtt a Nap távolságától, az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjától, illetve az atmoszféra sűrűségétől. E tényezők szerencsés egyensúlya tehet az élet számára kedvező hellyé egy égitestet, ám ha megbomlik ez az állapot, a felszíni környezet rövid idő alatt teljesen átalakulhat. Ez pedig akár ki is pusztíthatja az időközben esetleg kialakult életformákat.

Az erdő a legnagyobb termelékenységű környezeti rendszer. Hatása van a vízháztartásra, értékes nyersanyagot biztosít, számos védőhatást fejt ki, és a megszakítás nélküli tápláléklánc egyedüli biztosítója is egyben.

Az erdők hármas funkciója

Az erdők hármas szerepéről szóló tételt az 1972. évi Buenos Airesi VII. Erdészeti Világkongresszuson fogadták el. Eszerint az erdők hármas szerepe a termelés, a védőhatás kifejtése és a szociális szerep.

Az erdőgazdálkodás hosszú távú célját az elsődleges rendeltetés határozza meg. A 2009 évi XXXVII. törvény a következő rendeltetéseket különíti el:

Védelmi rendeltetésű erdők – a természeti környezet, vagy különböző létesítmények védelmét szolgáló erdők

a) természetvédelmi b) talajvédelmi c) mezővédő d) honvédelmi  e) határrendészeti-nemzetbiztonsági f) vízvédelmi g) partvédelmi h) vízgazdálkodási i) településvédelmi j) tájképvédelmi k) műtárgyvédelmi l) erdészeti génrezervátum m) örökségvédelmi n) bányászati o) Natura 2000 p) erdészeti arborétum

Közjóléti rendeltetésű erdők:

a) gyógyerdő: a gyógyintézet területén, valamint annak környezetében levő erdő;

b) parkerdő: a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt erdő;

c) tanerdő: oktatási tevékenység célját szolgáló erdő;

d) kísérleti: az erdészeti kutatás, kísérlet céljára kijelölt erdő; e) vadaspark: az erdőben a külön jogszabály rendelkezései szerint kialakított és elkerített terület.

Gazdasági rendeltetésű erdők:

a) faanyagtermelő: a faanyagtermelést szolgáló erdő;

b) szaporítóanyag-termelő: a szaporítóanyag-termelést szolgáló erdő;

c) vadaskert: az intenzív vadgazdálkodásra kijelölt bekerített erdő.

d) földalatti gomba termelő: földalatti gomba termelését szolgáló erdő.

 

 

Fahasználat és erdei melléktermékek

 

Az erdőhasználat az erdőben és az erdőhöz tartozó egyéb területen termesztett, vagy termelt javak céltudatos kitermelésével, felkészítésével, szállításával, értékesítésével, ill. az értékesítés előtti feldolgozással foglalkozik.

 

 

Fahasználati módok

A fakitermeléseknek kettős feladata van: az erdőállomány nevelése, és a faanyag kinyerése. A fiatalabb korú erdők esetében a fakitermeléseket elsősorban az állomány nevelése, az idősebb állományok esetében pedig elsősorban a faanyag kinyerése érdekében hajtjuk végre. Általánosságban igaz, hogy állományneveléssel az erdőállományok összes fatermése nem befolyásolható, a túlritkulás esetétől eltekintve egy faállomány a gyérítésektől függetlenül a teljes termelési ciklus fahozamait összeadva ugyanakkora összfatermést fog produkálni. Ha az összes fatermést nem is, az állomány faegyedeinek méretét és minőségét – és ezzel gazdasági értékét – nagymértékben növelhetjük, valamint sok esetben csak megfelelő gyérítéssel előzhetjük meg a faegyedek felnyurgulását, aminek következménye a faállomány állékonyságának elvesztése lenne, és így tarthatjuk meg az erdővel való gazdálkodás biztonságát.

Az erdőállományok növekedése során különböző beavatkozásokra van szükség, sorrendben: tisztításra, törzskiválasztó gyérítésre, növedékfokozó gyérítésre.

A vágásérettség elérésekor véghasználatra van lehetőség, ami lehet tarvágás vagy fokozatos felújító-vágás. A gyors növekedésű, jellemzően faültetvényként termesztett fafajok esetében a termesztéstechnológia és a rövid vágáskor miatt nem minden erdőnevelési beavatkozást kell elvégezni, a természetközeli erdőket alkotó, lassú növekedésű fafajok esetén pedig ugyanazon erdőnevelési beavatkozásra akár többször is szükség lehet.

Egészségügyi fakitermelésről akkor beszélünk, amikor az erdőállomány normál növekedése miatti erdőszerkezet változások még nem igényelnének ugyan beavatkozást, de valamilyen egészségügyi probléma miatt megnő az elhalt faegyedek száma. Erre tipikus esetek a széltörések, hónyomások, erősebb avartüzek, vagy aszály miatt foltonként, esetleg nagyobb területen jelentkező erdőkárok.

A faanyagmozgatás fontosabb műveletei:

• Közelítés: felső felkészítőhelyig (felső rakodó), vágástéren, 50-1000 m,

• Kiszállítás: felső felkészítő telepig (közbenső rakodó), földúton, 1-5 km,

• Szállítás: alsó felkészítő telepig (alsó rakodó), erdészeti úton, 5-30 km

 

Hazánk erdőhasználati adottságai (terület, élőfakészlet, folyónövedék, évi fakitermelés)

  

 

 

A faanyag jelentősége

 

A faanyag legkiemelkedőbb tulajdonságai:

- viszonylag kis súly

- éghetőség

- rugalmasság

- könnyű megmunkálhatóság

Az emberiség fejlődésével a faanyag felhasználási területe is növekedett. Az őskorban még csupán tűzelő- és világítóanyag és kisebb eszközök alapjául szolgált. Az ókorban és a középkorban azonban nagy mennyiségű faanyag emésztődött fel a különböző építkezésekben, pl. a hajógyártásban.

A 18. századtól a bányászat nagy mennyiségű bányafát, a vasút fejlődése pedig talpfát igényelt. Ugyanakkor a városiasodás során a városok is hatalmas mennyiségű faanyagot emésztettek fel. Az erdőirtás óriási méreteket öltött, a városok és bányák környéke kopárrá változott.

A levéltárakban fellelhető anyagok alapján tudjuk, hogy Magyarországon az erdőgazdálkodásnak több évszázados múltja van. 1426 Zsigmond király egyik okiratában az ólombányák környéki erdőkben évente más-más részt jelöltetett ki tarvágásra. Levéltári adatok bizonyítják, hogy 1616-ban már szabályozták a fakivágás helyét.

Évszázados rablógazdálkodás után megkezdődött a fakivágás formáinak, és helyének szabályozása. Később rájöttek, hogy ha nem gondoskodnak az erdő utánpótlásáról, elfogy a fa. Korlátozták a fakivágási jogot, a kitermelőket kötelezték a felújításra. Különböző rendszabályokat vezettek be és ezek gyűjtőneve volt az üzemterv. Mária-Terézia rendelte el elsőként az erdők telepítését.

Napjainkban: 

A fontossá vált a faanyag minél gazdaságosabb felhasználása. Megszületett a furnérgyártás és a rétegelt lemez gyártás. Kialakult a farostlemez és a forgácslap-gyártás.

A bejegyzés trackback címe:

https://cervus.blog.hu/api/trackback/id/tr23268675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása